Találkozásom a Tec világával 4.
A repülőutat végig izgultuk és – természetesen – lélekben már a következő napok megpróbáltatásaira készültünk!
A leszállásunk és az azt követő utunk Dahab-ba sima és eseménytelen volt, nem úgy az elkövetkező napok…
Kezdem a szállásunkkal, ami a nagyon szerény, de annál inkább eredeti hangulatú Leila Alf panzió volt.
Semmi luxus, semmi flancolás, semmi kényeztetés. Itt tényleg bele lehetett kóstolni az eredeti arab világ rejtelmeibe! Nekem nagyon bejött a hangulata!
…és még az sem zavart, hogy minden áldott reggel ugyan azt szolgálták fel reggelinek!
(Illetve mit is beszélek -ahogy a Gyula megjegyezte – mindig mást kapunk, hiszen állandóan másképpen helyezik el a tányéron az “összetevőket” !)
Na de nem a kényeztetésért jöttünk ide, hanem azért, hogy tanuljunk!
Bele is vágtunk a lecsóba másnap reggel!
A felszereléseink összeállítása után irány az öböl. A játszótér.…ahogy a “nagy fehér Főnök” nevezte!
Kis mélységben gyakorlunk-gyakorlunk. Hamar ránk köszönt az este.
A másnap már sokkal jobb!
…kis mélységben gyakorlunk-gyakorlunk!
A harmadik nap már izgalmasabb lesz! – mondja Gyula. …és igaza is lesz!
Kötélvezetési gyakorlatokat csinálunk “szemétkedésekkel” tarkítva!
…maszk le…csap elzárással és kötélbegabalyodással fűszerezve!
Vannak olyan pillanatok, amikor senkin sincs maszk!
Gyula hol Rambo, hol arab terrorista bőrébe bújik és teszteli mennyit bírunk!
…és bizony őszintén be kell vallanom, hogy mindenkinél voltak olyan pillanatok, amikor fel akarta adni…
de megint csak megmutatkozott a csapat egységének ereje! Egymást rángattuk vissza a letargiából!
…de megérte, hisz jött a negyedik nap.
A változatosság gyönyörködtet!
…kötélvezetési gyakorlatokat csinálunk “szemétkedésekkel” tarkítva!
…maszk le…csap elzárással és kötélbegabalyodással fűszerezve! Mindezt már éjszaka és 27 méteren!
A kezdeti kavarodás után szépen lassan megoldunk minden “gondot” és már majdnem elkezdek elégedetten mosolyogni,
amikor váratlanul döbbenet ül ki az arcomra!
Veszettül kezdek jelezni a többieknek, hogy Ők is nézzék meg mi tűnt fel a lámpáink fényénél.
Éjszaka…27 méteren….egy free diver térdel mellettünk a homokos aljzaton…és… vigyorog… rajtunk!!!
Mi fejenként 60kiló cuccal, Ő meg egy szál fecskében…hát ez megalázó!!!
🙂
Döbbent arcunkon még jobban szórakozva Pá-t int és eltűnik a szemünk elől a sötétségbe!
B…meg!!!
Folytatjuk az éjszakai merülésünket és hogy egy kissé helyreálljon az önbecsülésünk
és jobb kedvünk legyen, ideje, hogy most Mi szívassunk másokat!
Meg is tesszük!
Vak sötétben lámpák nélkül ússzuk át az öblöt!
Csak sejtelmesen látszódnak társaim körvonalai ahogy rójuk a soha véget nem érőnek tűnő távot!
…de lassan feltünik a cél!
Az öböl túlsó felén búvárok egy csoportja éjszakai merülésen ismerkedik a Vörös-tenger csodáival.
Kis lámpáik fényénél keresik a tenger lakóit és észre sem veszik, hogy Mi eközben kommandós módszerek szerint
“becserkésszük” Őket!
Elhelyezkedünk körülöttük és egyszerre, egy intésre kapcsoljuk fel lámpáinkat.
A meglepetés ereje és az ötször 300 watt megteszi a hatását!
Mint egy riadt halraj rezzennek össze
…és most rajtunk a sor, hogy elégedetten mosolyogjunk a légzőautomata mögött!
Kicsinyes “bosszú” , de azért jól esik!
Viszont ami még ennél is jobban esik, az a tudat, hogy megint olyat csináltam, amit még soha!
Éjszakai merülést, lámpa nélkül!
Hihetetlenül érdekes, izgalmas és különleges merülés volt!
…és még csak ezután kezdődik a java!
A Canyon és a Blue Hole vár még ránk az elkövetkező napokban!
Vigyázat!…mert jövünk!
folyt. köv.
Fekete Attila
SSI és PADI búvároktató