Találkozásom a Tec világával 2.
Több oktatótól hallottam, hogy Gyula egy elmebeteg! Egy “állat”!
Sokszor torkaszakadtából üvölt és olyan hangnemben beszél a tanulóival, ami megengedhetetlen!
(Lehet, hogy pont rossz emberrel beszéltem pont rosszkor? Eddigi találkozásaink alkalmával nem ez volt a benyomásom Róla…)
Így hát nem csoda, hogy bizony feszült izgalommal vágok neki az első óránknak!
A felszerelésekkel kezdünk.
Milyen felszereléseket használnak a technikai búvárok?
Mitől más egy DIR szemléletű felszerelés? Mitől jobb? Mitől biztonságosabb?
Minden jön.Szépen,sorban.
Dugattyús és membrános első lépcsők, kiegyensúlyozott és kiegyensúlyozatlan felépítések, ábrák, metszetek, grafikonok.
Gyula roppant jó előadónak bizonyul!
Alapos, aprólékos, kedves, vicces és roppant türelmes még akkor is, amikor hülyeségeket kérdezünk!
…és nyoma sincs az “állat”-nak!
Órákat töltünk a felszerelések elemzésével!
Mit, miért használunk? Miért így? Miért ez a legjobb megoldás? Miért így a legbiztonságosabb?
(Ne várd Tőlem, hogy ezt most itt leírjam, kifejtsem, hiszen nekünk is sok-sok óránkba telt meghallgatni, de ha
érdekel, akkor ITT most elolvashatod a tematikát.)
Majd jöttek sorban a többi témakörök
- Fizika
- Fiziológia
- Dekompressziós elmélet
- Dekompressziós procedúrák
- Merülési technikák
- Merülés tervezés
Február elejétől Május végéig megközelítőleg 80 óra elméleti anyagot rágtunk át!
…de a végére már tudtuk és értettük
– hogy miért ír ki “vicces” adatokat egy búvár computer és mi miért nem fogjuk használni őket
– hogy miért borul a klasszikus 1/3 szabály és mi miért számolunk inkább Rock Bottom szabály szerint gázfogyasztást
– hogy hogyan alakulnak ki a szervezetünkben a buborékok és milyen hatással van a szervezetünkre
– hogy hogyan kell dekózni
– hogy mit jelent a gyorsított dekompresszió
– hogy mit jelent az oxigén ablak
…és bizony rá kellett döbbennem, hogy – oktatói kártyám ellenére – most kezdek megtanulni búvárkodni!!!
És még egy fontos dolgot megtanultunk! …hogy mennyire fontos a Csapat!
Tudásod és képzésed alapján ugyan minden problémát meg kell oldanod egyedül is a víz alatt, de a csapat egysége, ereje és összetartása nagyon fontos! Az életed múlhat rajta!
(Na de más ezt tanulni, és más dolog megtapasztalni!
Áprilisban történt, hogy sajnos hirtelen és váratlanul elveszítettem az édesapám.
A fájdalom,a gyász és az intézendő dolgok sokasága miatt kiestem három hétre a tanfolyamból.
A fiúk – és az oktatóm – úgy döntöttek, hogy ameddig nem jövök, Ők sem folytatják!
Hihetetlenül jól esett ez a gesztus!
…és ekkor éreztem először, hogy ez most nem csak “duma”! Ez már tényleg egy CSAPAT!
Ezúton is még egyszer Köszönöm Nektek srácok!)
Rengeteg tanulás és pár hónap együtt töltött idő után barátságok alakultak ki!
…és nem csak mi közöttünk, hanem az oktatónkkal is.
Jó hangulatú,vidám előadások közben belefér a “Hüüülyeeee…” is, hiszen egymáson is röhögünk néha!
…de az “állat”-nak még mindig nyoma sincs…
Június elejére végre eljutottunk a vizsgáig.
400 kérdéses teszt lap!
95%-os teljesítmény!
…és vannak olyan témakörök (pl. a vészhelyzeti eljárások) ahol egy kérdést sem hibázhatsz!
Huhh…
Mire a végére értem, teljesen szét esett az agyam!
…de mindenki be tudta fejezni határidőre!
A nagyfőnök elégedetten konstatálja a dolgot, majd mosolyogva közli, hogy most öt perc szünet következik,
majd nekiállunk kijavítani és megbeszélni a vizsgakérdéseket!
– De hiszen éjfél van!!!
b….meg!
Morogva ugyan, de nekiesünk és Hipp-Hopp hajnali kettőre már végzünk is vele!
Na és az eredmény?
Siker! Természetesen!
Nem lehet más! Itt nem!
…ha belegondolok, hogy innen még másfél óra kocsikázásom van még hazáig…
…Inkább nem gondolok bele!
Virrad, mire a kedvesem mellé bújok az ágyba.
– Hol voltál? – kérdezi félálomban
– Tanfolyamon
– Ühüm! Na ezt majd reggel még kifejtheted! – mondja, de ezt már szinte alvó állapotban
…még szerencse!
…hátha reggelre elfelejti…
Köszi Gyula!
🙂
folyt. köv.
Fekete Attila
SSI és PADI búvároktató